pogertra

TRANSZCENDENS ETUD	TRANSCENDENTAL ETUDE
Ágnes Gergely	tr. David Hill
Ott akartam szeretni mindig, a toledói alkonyatban. Az alkony és az élet vége egyformán irányíthatatlan. Messzirol nézem, ahogy indul, tétovázik a szürkületben. Felhoben áll a katedrális. És nem érti, hogy hova lettem. Ilyen szerelem soha nem volt. Egész Toledo vele érez. A percek múlnak. Ráng az arca. Gibraltár felol forgószél lesz. Átölelem a katedrálist. És ot is, ahogy messze lépdel. S egy olajfát, mely felsugárzik a halottak lélegzetével.	That’s where I always dreamed of loving - Toledo in the twilit hour. The twilight and our life’s conclusion are equally beyond our power. I see him from afar: embarking, yet hesitating in the grayness. The clouds encircle the cathedral. He can’t imagine where I’ve vanished. A love has never been, like this one. All of Toledo’s his supporter. The minutes pass. His visage twitches. A whirlwind’s coming from Gibraltar. And I’m embracing the cathedral and him as well, though far he travels, and, too, an olive tree that scatters the dead’s breath through its upturned tendrils.